L.A. Fiore - His Light In The Dark - Fény a sötétségben
Az első emlékem egy kemény pofon: az arcomat
érő szúró fájdalom, és a csontjaim roppanása, ahogy hátravágódtam az ágyamba.
Az apám vert engem.
Négy éves voltam.
Az emlékeim többsége ugyanilyenek voltak, és
senki nem látta, senki nem küzdött érte, hogy segítsen, és nem is érdekelt
senkit.
Aztán elköltöztünk.
Az új szomszédomat érdekelte, és tizenkét
évesen megmentett egy veréstől. Azt hittem, mindig egyedül kell elszenvednem
ezt a rémálmot, de tévedtem.
Mace Donati aznap megmentett engem, minden
értelemben.
A lánya, Mia, olyan barátom lett, akire
mindig is vágytam, aki a lelkiismeretem volt, amikor az enyém megingott, ő volt
a fény, ami mutatta a hazautat, amikor eltévedtem.
A lány, aki azzá a nővé cseperedett, aki életem szerelme lett.
De amikor rájössz, hogy inkább hasonlítasz az apádra, mintsem azokra a jó és rendes emberekre, akik befogadtak, és otthont adtak neked, akkor az egyedüli módja, hogy visszafizesd a jó cselekedetüket az az, hogy elengeded őket.
És én elengedtem őket, és olyan messzire menekültem, hogy teljesen elvesztem a sötétségben, míg végül azt sem tudtam, hogy ki is vagyok valójában. Mia soha nem mondott le rólam. Küzdött értem, ő volt a fény, hogy visszataláljak a helyes útra.
És amikor ez megtörtént, az élet akadályt gördített elénk. Meg kellett bántanom Miát, annak érdekében, hogy megmentsem őt.
De amikor a múltam kísérteni kezd, és majdnem elveszítem őt, akkor készen állok, hogy harcoljak érte... hogy újra a szívébe zárjon, miközben távol tartom a múltam démonjait attól, hogy véghezvigyék, amit elkezdtek.
Cole Campbell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése